Kellemes Karácsonyi "Hagyjállógva"

Mindenkinek boldog "szeretet" ünnepét szeretnék kívánni. Főleg azoknak a (szokásos módon) "k***g" rendőrnek titulált Kollégáknak, akik bevállalták a szolgálatot az ünnepek alatt. Mégiscsak mindenki szívesebben töltené a karácsonyt a meleg családi fészkében, mint az egyes rendőrségi épületekben, nemde?

Tudom, jöhetnek a szkeptikusok, hogy "kétszáz százalék", meg ilyenek, de vagyok olyan szentimentális lelki nyomorék, hogy számomra a pénz csupán egy mocskos eszköz, amiből az éppen elég bizony éppen elég.

Most viszont, hogy túl vagyok az ünnepi nyáladzáson, áttérnék egy -ismételten- mindennapos, rendőrök számára egyenesen rekeszizom-tornának is felfogható, de amúgy érdekes kérdéseket felvető témára.

Meddig terjed a rendőr feladatköre, és ami talán még fontosabb: hol kezdődik?

Érdekes kérdés merült fel egyik kedves barátommal az esti beszélgetésünk során, a kérdése pedig a következő volt: Ha ittas embert lát a rendőr az utcán, miért nem veszi el tőle a kocsikulcsot, és akadályozza meg, hogy autóba üljön (amivel a feljelentést is megúszná az ipse), ahelyett, hogy súlyos összegek szövegbe foglalása után jól feljelenti, és ezzel keresztbe tesz neki?

Namost, ezzel a felvetéssel annyi probléma van, hogy azt sem tudom, hol kezdjem.
Egy ideális világban, ha valaki odamegy egy csatak részeg emberhez, és megkéri, hogy ugyan már nem üljön autóba, mert ezzel nem csak saját maga, hanem mindenki más testi épségét is veszélyezteti, az ittas illető megköszöni a figyelmeztetést, zsebre vágja a slusszkulcsot, és befekszik a hátsó ülésre aludni. Ami viszont a valóság: Ha akárki odamenne, hogy 'ugyan Józsi bácsi, múlt héten is elütött egy kutyát részegen hazafele menet, ne üljön már megint a volán mögé', erre nagy valószínűséggel önfejű, átlagos, "hagyjbékénrészeg" választ kap akárki. Isten mentsen meg attól meg egy járőrt, hogy ilyet megkíséreljen, szerintem rá is rontanának.
Konklúzió tehát: szép szóval nem igazán lehet hatni egy illuminált állapotú egyénre, akármily' ideális tudna lenni ez a megoldás.

S hogy miért nincs joga a rendőrnek kitépni az épp vezetni készülő illető kezéből a kocsikulcsot az utcán?
Mert azzal, hogy valaki az utcán "kulturált" módon, ittas állapotban tartozik, tudtommal nem követ el semmiféle szabálysértést. Azzal viszont, hogy a volán mögé ül, természetesen miután a működésbe helyezett gépjárműből való kiparancsolás megtörtént, az már a kolléga hatásköre.

A második hatalmas problémám ezzel a kérdéssel az, és igazából a közvélemény vakságára  is szeretnék rámutatni: manapság miért divat a bűnözők védelmezése? Amint leközlik a hírekben, hogy három ember halálát okozta az ittas sofőr, rögtön közutálat tárgyává válik. Addig miért nem? Ugyanúgy veszélyezteti a közösséget, és csupán a szerencsén múlik, hogy mindig nem történik tragédia. Miért kellene a rendőrnek azért könyörögni, hogy a kocsmából kiszédelgő tinédzser ne üljön be apuci sokmilliós verdájába, hogy hazáig bömböltesse a diszkózenét és átmenjen valami ártatlan arra kószálón 180-nal a belvárosban? Ez természetesen nem csak azon taknyosoknak szól, akik ilyeneket csinálnak, azoknak a felelősségtudatot nem ismerő felnőtt embereknek is, akik magukra ismernek. Innen, a világháló -és az intelligencia- másik oldaláról üdvözlöm őket. Ugyanezt üzenném azoknak az alakoknak is, akik rávillognak a szembe jövő autókra, hogy traffipax van: remélem, egy ilyen jóhoz szokott gyorshajtó, aki eddig mindent megúszott, fog egyszer átmenni a kis lábujjadon.

Ps.:
Őszintén és kitartóan próbálom keresni a rendszert ebben a káoszban, de néha komolyan nehezemre esik.

Törvények: Szolgálnak és Védenek?

Tisztelt Hölgyeim és Uraim,

a mai téma kicsit állatvédő-szagú lesz majd, de igyekszem majd tárgyilagosan, valamint szimpla logikán alapuló érveléssel kifejteni azt, ami úgy gondolom, egy fontos téma. 

Pár napja érdekes vitába keveredtem egy amúgy számomra kedves ismerősömmel. A téma egy 19 éves amerikai fiatalember volt, aki (számomra) különös kegyetlenséggel kivégzett 4 kölyökmacskát. 

A beszámolót ezen a website-on lehet megtekinteni. 

(Aki esetleg nem beszélne angolul, de érdekli a többi részlet, amit a cikk elmond, szívesen lefordítom neki.)

Tehát...A veszekedés komolyságát és témahűségét jelezendő el kell, hogy mondjam, a  kiscicáktól valahogy pitbullokon keresztül eljutottunk egészen a szuper-aktuális Rezesova-ügyhöz. A két ügy közti (egyáltalán nem létező) tér és időbeli összefüggéseket inkább nem taglalom,mert nem innen szeretnék nyugdíjba menni.

Természetesen a szócsatának vége is lett, azonban egy fontos kérdést vetett fel, ami nem hagy nyugodni:

Rezesova tettével - körülményektől és módszerektől függetlenül - 4 ember életének a végét okozta. Az amerikai fiatalember, Sterling Medina 4 kismacskának az életét vette el. Nem akarok párhuzamot vonni a két eset között, csak matematikailag rávilágítani a dolgokra. Rezesova kisasszony egyelőre 6 évnél tart, míg Sterling várhatóan elpusztított állatként, tehát macskánként 2 évet, vagyis összesen 8 év börtönbüntetésre számíthat.

A Rezesova-ügyben annyi minden tisztázatlan, hogy bele sem merek nyúlni.

A kérdés azonban megfogan az ember fejében:

Miért van szükség az ilyen jellegű, ennyire kemény büntetésre, ha egy ugyanennyi ember halálát követelő balesetért van, aki csak 6 évet kap? 

Itt jutott eszembe az Újpesten tett látogatásom során megkérdezett kedves Kolléga Úr egy mondata:

"Az az ember, aki állatkínzást követ el, valamilyen szinten beteg."...Ezt a gondolatot tovább vinném, s itt van számomra egyfajta jelentés: Az az ember, aki ilyen könyörtelenül visszaél fizikai fölényével egy védtelen állattal szemben, nem érdemel könyörületet. Mi rá a garancia, hogy egy kisbabával, ami hasonlóan képtelen magát megvédeni, nem fog ugyanígy "rendelkezni"? Ne adj' Isten felsír, az illető pedig éppen valami lelki probléma miatt hasonló állapotba kerül? Nem lepne meg, ha -egy ilyen aberrált személy- emberi lénnyel is meg merné csinálni azt, amit a macskákkal. 

Rá kellett jönnöm, hogy számomra az állatvédelmi törvényeknek többletjelentése van.Úgy gondolom, hogy minden törvénykezés általában az ember biztonságát, védelmét helyezi előtérbe, és ez alól ebből a szempontból szerintem az állatvédelmi törvények sem kivételek.

Feltételezem, azért szól a törvény eredendően gerinces állatról, mert ezek a fajok közelebb állnak az ember biológiájához, s ha valaki egy ilyen lény célzott, szándékos kínzására is képes, kicsi a határ amit át kell lépni az emberi élet kockára tételéhez. Egy esetlegesen lelkileg túlpörgetett illető hirtelen felindulásból olyan dolgokra képes néha, amelyekre jobb napokon még csak nem is gondol.

Mindez természetesen nem mentesíti az alól, hogy az állatkínzást a törvény bünteti, amit el lehet fogadni, el kell fogadni, s betartani, vagy viselni a következményeket.