Rendőr bácsi kérem, én nem harapok!

Előrebocsájtanám, hogy ez a mai iromány kicsivel személyesebb lesz, mint az eddigiek. Mondhatni elengedem magam.

Egy zseniális kezdeményezésnek lehetek talán részese (ha máshogy nem, bloggerként) valamikor a közeljövőben. Ovit fogunk látogatni, ahol arról tartunk a gyerekeknek előadást, hogy hogyan kell viszonyulni idegen, illetve kóbor kutyákhoz.  Testtartásuk és viselkedésük alapján fogjuk megmutatni a gyerekeknek, hogy valószínűleg az épp meglátott kutyus milyen lelki állapotban van, és hogyan kell ennek megfelelően reagálni.

Elgondolkoztam... A 'rendőr' sok ember életében-elméjében egy külön fajt képvisel. Elég beszűkült és ostoba hozzáállás, de akkor most Nektek, Sötétek, szeretnék egy rövid blogbejegyzést megejteni arról, hogy "Hogyan viszonyuljunk a kóbor rendőrhöz?"

Először is: Ha (ne)adj' Isten kilépsz a barátnőd lakásából, és szembe találod magad két kék ruhába öltözött, feltűnően jól felfegyverzett, jelvényes bácsival, akkor ne-kapj-szívrohamot. A munkájukat végzik, nem random barmokat próbálnak egy társasházban igazoltatni. Egy "Jó estét" megteszi. 

(Utólag üzenném a meglepett kolléga úrnak, hogy ne tessék meglepődni, ha rámosolygok és udvariasan üdvözlöm: a normális ember -ugyan kihalóban lévő "faj", de- még létezik.) (Igen, "sima" pénztárosokra is szoktam mosolyogni, kééérlek, gyilkoljatok meg ezért is.)

Előre is sajnálom azokat, akik már réges-rég tudatában vannak ezen beszélgetési és viselkedési formáknak, de sajnos az a tapasztalatom, hogy néhány madár olyan szinten tökkel ütött, hogy az ilyesmiről is csak a neten hall, és tájékozódik. Na de, csapjunk bele az igazi lecsóba!

Jobb esetben egy jó napon nem szükséges rendőrrel találkoznia az embernek (én ugyan azon kevesek közé tartozom, aki élvezi a társaságukat, de hát senki sem tökéletes...:-))

Tehát: ha mégis intézkedésre kerül a sor, két opció van: ha Te csináltál kakit, vagy, ha Veled csináltak kakit. Egyik sem kifejezetten jó, de megtörténik, szóval lehet, és kell is róla beszélni.

Van a német módszer (ezzel kevesebb bajod eshet, csak szólok.)

Befogod szépen a szádat, elhiszem, hogy be vagy tolva, mint a kisfiók, de ha nekiállsz 200 dB hangerőn a jól öltözött járőr arcába történéseket adagolni, azzal messzire nem jutsz. Melóznak. Te egy vagy a sok ostoba között, akivel Nekik a nappal/este folyamán foglalkoznia kell.

Ha sértett vagy (jobbik eset): Lehetőleg higgadtan és udvariasan próbálj meg viszonyulni a kivonuló rendőrhöz, ezzel a saját és az Ő munkájukat is nagyban megkönnyíted. Az arcoskodás nem megfelelő eszköz, még ha a kolléga lazának is tűnik: Sok esetben láttam, hogy az illető (takony tinédzser) nekiállt arcoskodni, tegeződni egy olyan jelvényessel, aki az apja lehetett volna, aztán meglepődött, hogy válaszként nem pacsit kapott, hanem egy felszólító mondatot, amik többek között tartalmazták a "személyi" és az "igazolvány" szavakat.

Megjegyzés: Azért neveztem el német módszernek, mert Németországban a fiataloknak nemhogy a nem megfelelő hangvétel használata nem jut eszükbe, hanem libasorban várják, bevarrt szájjal, hogy leordítsák a helyi erők a fejüket akármi rendzavarásért. Ha kussolnak, talán nem kiabálják le róluk az összes hajhagymát...

Ha viszont elkövető vagy: Valószínűnek tartom, hogy ha kihívták rád a rendőröket, akkor ennél a blognál Neked semmi keresni valód. A végső gondolatod úgyis az, hogy Te, a nagyokos, nyilván teljesen józan és kulturált, valamint a végletekig szofisztikált magatartásoddal nyűgözted le a téged vádolókat, és véletlenül sem azzal, hogy nem normálisan viselkedtél.

Hülyékkel meg persze, nem állok le vitatkozni, mert levisznek a szintjükre, majd legyőznek a rutinjukkal.

Itt most derékba is töröm ezt a miniatűr "hogyan csináljuk" bejegyzést, aztán ha megint szöget üt valami hasonló a fejembe, visszatérek...