Kedves Hölgyek és Urak,
Ezúttal nem lesz más a téma, mint a betörések és azok kezelése, feldolgozása.
Sajnos azzal a gondolattal, hogy egyszer kéretlen látogatók teszik be a lábukat otthonainkba, meg kellett mára tanulnunk együtt élni. Mindennek ellenére nem gondolom, hogy rettegéssel a buksiban kellene minden egyes alkalommal üresen hagynunk otthonainkat, mert a helyzet csak annyira szörnyű, amennyire mi megengedjük neki.
Nyilván a biztonság elsősorban lakóhelyünk elhelyezkedésétől (a ház elhelyezkedése az udvarban-igen, ilyen triviális dolgoktól-), az általános környéktől, szomszédoktól és a helyi rendvédelmi szervek aktivitásától is függ. Itt most a szélsőséges környékeket mellőzve fogok egypár dolgot megemlíteni (tehát nem Kanadáról fogok mesélni, ahol nyitott ajtónál alszik az ember, de nem is arról az úriemberről, aki szögesdróttal és vizesárokkal próbálta értékeit védeni, mert szomszédairól azt feltételezte, hogy esetleg tudtán kívül megcsodálnák értékeit egy nap).
Első sorban nem is körülményekről, hanem esetekről fogok okfejtő szeánszot tartani, és főként -mert tapasztalatom szerint felnőtt, dolgozó embereknek néha hiányzik ez a fajta információ az életükből. Jöjjön hát a soha fel nem tett, és így nem megválaszolt kérdések listája. Amolyan ki-mit-tegyen.
Mit tegyünk, ha azt tapasztaltuk, hogy betörtek hozzánk?
Sok állampolgár beront a házba/lakásba, mikor észre vette, hogy betörtek hozzá. Nos aki nem néz elég csudiszupin kiszínezett amerikai sorozatot arról, hogy a CSI szakemberei hogyan derítik ki az évszázad gyilkosságát egyetlen körömdarabból, annak nyilván nem jut eszébe, hogy a magyar nyomozó kollégáknak sem kellene keresztbe tenni azzal, hogy összejárkálják, összetaperolják, ne adj Isten megsemmisítik a keletkezett bizonyítékokat, bűnjeleket.
Ha láthatóan sérült egy nyílászáró az épületen, és mi biztosan nem úgy hagytuk ott, tehát meg tudjuk állapítani, hogy jogtalan behatolás történt, tessék a Rendőrséget "megcsörcsizni". Ezért vannak. Elég rövid ahhoz a telefonszámuk, hogy bármely egyébként középkategóriás állampolgár megjegyezhessen annyit, hogy 107... nemde? Akinek túl sok a három különböző számjegy megjegyzése, mondok másikat: 112. A segélyhívó ugyanúgy összeköttetésbe tud minket hozni a hozzánk legközelebb dolgozó kapitányság/őrs jelvényeseivel.
Tehát még egyszer elismételném: Ha messziről észre vettük, hogy betörtek hozzánk, maradjunk a lakáson kívül és várjuk meg a Kollégák kiérkezését. (Néha több időbe telik; kevés olyan kaps/őrs van, ahol a járőrök illetve nyomozók egész nap csak malmoznak és telefoncsörgésre várnak, tehát a kulcsszó a türelem.)
Mi történik, ha már bement a lakóhelyre, és ott vette észre, hogy esetleg egy ablak vagy hátsó ajtó került felfeszítésre-betörésre?
Ismétlés következik, amolyan betörés-mantra. NE NYÚLJUNK SEMMIHEZ.
Azért próbálom nyomatékosítani, mert rengeteg olyan helyszínhez volt szerencsém, ahol a húszfős marharépa társaság, miután kettékaratézták a bejárati ajtajukat, végigtrappoltak a tett helyszínén, mindent jól összetapiztak, ezzel gyakorlatilag minden esetleges lábnyomot, valamint tenyér- vagy ujjlenyomatot eltüntetve. Sajnálattal közlöm, hogy ez itt nem a CSI: Senki sem fog egy DNS-mintából betörőt fogni Magyarországon. - Bár a technológia létezik (a világon), de nemhogy varázsadatbázis nem áll rendelkezésre, ha még össze is tappancsolja minden lakó a helyszínt, az esély, hogy elinduljon valami értelmes ügy, a nulla közelére csökken.
Hogyan fogadjuk a rendőrt, aki kiérkezik?
Természetesen forró kávéval és friss süteménnyel (tudtommal a mogyorós piskóta az átlag nagy kedvence.)
Tartsuk fejben, hogy mindezt úgy kell megtenni, hogy nem nyúlunk semmihez a lakásban, tehát röviden tömören SEHOGY. Még mindig NINCS TAPI.
Ha egy mód van rá, akkor az ingatlan bejáratánál, esetleg telefonközelben várjuk a Kollégákat, elvégre néhány lakás olyan lehetetlen helyen van, hogy néha nekünk is körözni kellett, mire megtaláltuk (főleg, hogy a kétségbe esett észlények a nappaliban kuksolva várták, hogy rájuk törjük az ajtót és szempillantás alatt megváltsuk a világot.)
Tehát: értelem szerűen vezessük körbe a kiérkezett jelvényeseket, majd mutassuk meg a külső sérüléseket az ingatlanon. (Természetesen a kiérkezés pillanatától a szemlebizottság elnöke fogja vezényelni az eseményeket, tehát ezeket nem fogom hosszasan taglalni.)
Rá fognak kérdezni, hogy nagyjából mi tűnt el, milyen értékben.
A bűnügyi technikus kolléga eközben elkezdi a nyomok rögzítését, itt jön a sok ideje várt "helyszínelős" jelenet, porozás, ha szükség van rá, cipőnyomok rögzítése, fényképek rögzítése stb, stb.
Mikor a Kolléga, aki a kérdések sorozatát teszi fel, elkezdi felsoroltatni nagyjából az eltűnt értékeket, nekünk is érdemes vezetni a listát, és a szemle befejeztével tovább bővíteni azt, hogy mikor befáradunk az illetékes intézménybe feljelentést tenni, megkönnyítsük mind a feljelentést felvevő rendőr, mind a saját dolgunkat. A helyszínelőknek csak egy hozzávetőleges listára lesz szükségük, hogy be tudják saccolni, hogy az összes kár mennyi - ez egyfajta besorolást von maga után.
A szemle végeztével az orrunk alá nyomnak majd egy -valószínűleg kézzel írt- dokumentumot, a helyszíni szemléről készült papírokat. Tessék őket nyikk nélkül aláírni.Sajnos találkoztam olyan agyassal, aki nem volt mindezt hajlandó aláírni. Egy - a helyszínen a rendőr által tapasztalt állapotokról, valamint a rögzített nyomokról és esetlegesen leszerelt zárakról készített listát. Ha eredendően nem áll szándékában aláírni a papírt, akkor NE HÍVJON RENDŐRT: ez olyan, mintha kihívná a járőrt azért, mert összeveszett a párjával, majd nem nyitna nekik ajtót, "csak mert nem" indokkal.(minderről részletesen fogok beszélni hamarosan)
>>Nagy valószínűséggel nem azt írjuk alá, hogy átruházzuk minden értékünket a megjelent rendőri erőkre. (tekintve, hogy épp most törtek be ráadásul, ennek sok értelme nem is lenne.)
A nyomozó, vagy technikus kolléga javaslatot fog tenni azzal kapcsolatban is, hogy mikor érdemes bemenni feljelentést tenni a betörésről - ez legtöbbször a betörést követő legközelebbi irodai munkaóra lesz.
(Megj.: Saját tapasztalatok alapján írom ezeket ide, mert mindezt, amit most itt taglaltam, megkérdezték tőlem helyszínelések közben: és a "most mi történik"- c. kérdéseket próbálom a jövőben kiküszöbölni, ugyanis nem minden nyomozó kolléga lesz olyan édes pofa, hogy kiselőadást tartson a sértettnek arról, hogy melyik eszköz hogyan működik. Én sem fogom elmagyarázni, maximum egy minden területet kimerítő beszélgetés után egy olyan valakivel, aki nyakig ül a szakma ezen területének részleteiben, vagy, ha én magam is arra adom a fejem, hogy ilyesmivel foglalkozzak.)
Amit a lista tartalmazzon: az eltűnt tárgy neve, hozzávetőleges értéke, valamint ami nagyon fontos és senkinek sem jut eszébe: ha elektronikai cikkről van szó, az ún. IMEI szám. Ez az a gyártási szám, amely minden egyes elektronikai cikk egyedi azonosítója, ami egy esetleges felderítés esetén beazonosíthatóvá teszi lopott ketyerénket. (került már így meg laptop, konkrétan családomban lopott mobiltelefon, de sorolhatnám...)
Ruhák esetében, ha magas értékűek, részletes leírás, anyag, szín, minden létező egyedi jelzés (elektronikai eszközök esetén is minden feltűnő sérülés, gravírozás, vagy egyedi ismertetőjel is fontos.)
Ha a szemle után rögtön nincs alkalom a feljelentés megtételére, akkor másnap az illetékes rendőrségi épületben megtesszük a feljelentést, ezzel a mi részünk -már amibe mi beleszólhatunk- be is fejeződött. A következő rész már a rendőrökre hárul, a mi osztályrészünk csak a türelmes várakozás. A részletes lista, a felkészültség rengeteget tud segíteni a feljelentés gyors lezavarásához, ezzel a lehető legkevesebb kellemetlenséget okozva mindkét résztvevő félnek (rendőr + sértett), és reményeim szerint a legtöbbet az elkövető számára.
Ami a legfontosabb, és ez lesz ma a záró gondolat: Ne hagyjuk a rendőröket nyom nélkül: Segítsük azzal a munkájukat, hogy nem próbálunk meg magánnyomozást kezdeményezni, ezzel meggátolva az eredményes helyszínelést.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése